Zsulibámmal múlattuk ma az időt Kecsi lakásán, és egy Carl Orff műről eszembe jutott ez a dal (David Byrne - Glass, Concrete and Stone), ami már évek óta nagyon kedves a szívemnek, mindig átmelengeti a lelkem, ha meghallom, és most meghallgattattam Matyóbabával is, remélem tetszett…