Zsulibámmal múlattuk ma az időt Kecsi lakásán, és egy Carl Orff műről eszembe jutott ez a dal (David Byrne - Glass, Concrete and Stone), ami már évek óta nagyon kedves a szívemnek, mindig átmelengeti a lelkem, ha meghallom, és most meghallgattattam Matyóbabával is, remélem tetszett neki, mert talán sokszor fogja még hallani:
Igazából altatódalt keresgélek neki, de Charlie Könnyű álmot... dalát továbbra sem bírom bőgés nélkül - ettől még persze nem zárjuk ki. Versenyzik még a Kedvesem is ByeAlextől, az apja már többször is elénekelte neki a Dzsipó-változatot, amit meg röhögés nélkül nem bírok ki, olyan kis idétlen - legalább a gyerek már a hasamban elkezdheti tanulni a majomkodást. Szeretem még Paffot is, a bűvös sárkányt, de még ezek mellé is szeretnék párat gyűjteni, amit már most lejátszhatok neki rendszeresen, vagy dudorászhatom.
