A főnököm ébresztett ma 11-kor (!), kedvesen érdeklődött a hogylétem felől. Az pedig még kedvesebb volt, amikor felvázolta nekem, hogy zajlik a helyettesem keresése gőzerővel, de még nem talált ideális jelöltet. Mert az ideális jelölt én lennék, csakhogy én nem vagyok jelölt. Ő is feltette a milliós kérdést, hogy vajon tudok-e még visszamenni szülés előtt. Jólesik, hogy hiányolnak, és visszavárnak, komolyan. Nagyon szeretnék legalább részidősre visszamenni még egy-két hónapot, ezért is szuggerálom, hogy holnap a dokim is jóváhagyja például ezt is. Akárki is jön a helyemre, valamilyen formában muszáj lesz személyesen betanítanom, és ez a legjobb nyilván az irodában lenne, nem pedig úgy, hogy házhoz jön a tudásomért.
Jó lenne, ha a házasélet-tilalmat is feloldanák végre, na és ha visszakapnám az önállóságomat azáltal, hogy vezethetek is, esetleg utazhatok haza.
Most, hogy egyedül vagyok itthon, kicsit többet beszélgetek a picurka Matyóhoz. Ma kicsit álmosabb, de néha azért bejelentkezik, én meg néha azért megkönnyezem, úgy örülök neki. Kicsit érzékenyebb hangulatom van ma.
