Nagyon mozgalmas és felesleges pánikéjszakákkal teli hét van mögöttünk, A megfázás után a frontnyomásos éjszaka, aztán ijesztő keményedések csütörtökön és pénteken, ez péntek estére egy (sajnos már ismerős) konstans ideggyomri állapotban csúcsosodott ki, annyira beijesztgettem magam a keményedések miatt. Nem kell nagy agykurkász múlttal rendelkezni ahhoz, hogy kitaláljuk, valószínűleg a küszöbön álló változások az életemben, és az ettől való tudatalatti félsz generált ilyen frászolós tüneteket. Most nem a szülésre meg a gyerekvállalásra gondolok, az még messze van. Inkább az, hogy ilyen hosszú itthonlét és kényszerpihenő után most már kicsit félelem is vegyül a régen várt örömbe. Nehéz átállítanom odabent a szerkezeteket, hogy hangoljanak mostantól rokkantról normál üzemmódra. Hirtelen ijesztő lett, hogy most már takaríthatok is szabadon, és dolgozni is visszamehetek, most már szabad az út. Szinte reflexszé vált, hogy a kisebb aktivitásokat (autóút, mosogatás, főzés, séta) is becsületesen kipihenem fekvő állapotban. Mostantól annyi a dolgom, hogy figyeljem a testi jelzéseimet, ha fájdogál a hátam, hasam, akkor állj, de egyébként mehet a buli. Néha rosszul esik, hogy Fül rámszól, hogy most már kapjam össze magam, mozgassam a tagjaimat, sokkal kevesebbet aggódjak, pedig nagyon igaza van. És ő is szeretne már visszakapni, kicsit még kiélvezni a kettesben töltött időnket.
Anya fent volt hétvégén, nagyon jól esett a lelkemnek. Már amikor nem sápítozott azon, hogy mennyi kutyaszőr meg por van nálunk, és hogy ilyen környezetbe hogy szülök majd gyereket. Régen rossz, ha magyaráznom kell, hogy ez nekem sem kellemes, én is gyűlölöm, hogy csak félig-meddig tudtam kitakarítani, mert aztán megfájdult a hasam. Mostanság már olyan jól kijöttünk, megértő volt, de most alig tudtam leállítani az igazságtalan vádaskodásait, amikhez most is úgy érzem, hogy semmi joga, nekem úgy nem kell segítség, hogy cserébe feljogosítva érzi magát a mi háztartásunk és életünk végeláthatatlan kritikájára. De azért most nem ez hagyott bennem mély nyomot, hanem hogy most sokkal jobb a viszonyunk, mint korábban még ezekkel a hülyeségeivel együtt is. Jókat beszélgettünk, egész keveset perlekedtünk. Elkísért a Péterfybe szombaton, mert muszáj volt megnézetnem magam a keményedések miatt, és örültem hogy megtettem, mert a dokibácsi aki megvizsgált, annyira megnyugtatott, és olyan jó volt hallani egy hozzáértő szájából is, hogy felesleges aggódnom, minden leletem negatív, a méhszájam zárt, semmi bajunk, sőt rámparancsolt, hogy menjek és sétáljak egy nagyot ebben a szép időben anyukámmal. Ezután tényleg szárnyakat kaptam, kicsit mászkáltunk még anyuval meg tesóékkal, megnéztük a zuglói lakást, körbeautóztam velük a városban, otthon ebédeltünk, aztán még shoppingolni is elmentünk a Duna Plazába, ami nekem felért egy csodával, december óta először mentünk vásárolgatni, két ruhát is turkáltam magamnak.
Apropó - a farmerjaim sajna már nem jönnek rám, és most kapkodva kellene egy terhesgatyót venni, fogalmam sincs, hol lehet értelmes áron kapni ilyesmit.
Ma szülinapoztunk sógoréknál, előtte az Auchanban vettünk tortát, kicsit kicsinosítottam magam, miniszoknyában, bőrkabátban, magassarkúban libegtem. Persze nem voltam olyan elégedett a látvánnyal, mint kellene, főleg a szokásosnál is piszkafább lábaimmal volt gondom, de lesz ez még jobb is. Füllel sem voltam elégedett, nagyon morc volt egész nap, minden forgalmi helyzet felpaprikázta, én se tudtam olyat mondani, amin ne csattant volna fel, minden kérdésembe és javaslatomba belekötött, aztán szokás szerint akkor rohanta meg az irántam érzett végtelen szerelem, amikor már a sírás szélén álltam, úgy letört az oktalan kötözködése, és már én nem voltam annyira befogadó a hirtelenjött romantikára.
Az altáji szalagjaim ma nagyon fájdogáltak, volt hogy csillagokat láttam, mikor felálltam, vagy mikor leültem a vécére, annyira élesen belenyilallt lent a szeméremcsontomnál. Nem kizárt, hogy ma a növekedési folyamatok nagyon belendültek, estére valahogy nagyobbnak láttam a pocakomat is, mint eddig. Sógoréknál pedig Matyó rúgott egy akkorát, amilyet eddig még nem, az összes kis erejét beleadta az akcióba, vagy nagyon örült a finom tortáknak, vagy szólni akart, hogy ennyit egyszerre nem kellene zabálni. Haha.
