Húsvét hétfőre szép tavaszi időt kaptunk végre. Sétáltunk egyet a Grizzlikével ennek örömére. És jelentem locsolásmentes maradtam.
Kicsit szurkálódik a méhem, nem folyamatosan, és helyzetváltoztatással tudok javítani a szitun, úgyhogy némi öndiagnózissal arra jutottam, hogy nyúlnak a dolgok odabent. Meg hát Matyóka nagyon élénk, minek aggódjak. Azt olvastam, hogy már hall is minket, néha már szoktam hozzá beszélni, de ezt még gyakorolnom kell, még nem érzem a folytonos késztetést ilyesmire. Borzasztóan várom a holnaputáni ultrahangot, meg a találkozót Ágidokival, akit megsorozok a kérdésbombáimmal.
Egyébként végiglustálkodtuk a hétvégét, én kitartóan netezek, sudokuzom, néha megnézek egy-egy nagy filmet hatvanadjára, mert ilyenkor mindig leadják. Pl a Rettenthetetlent, a Terminátor 2-t. Közben Fül végigtumbizza a napot, ül a kanapé másik végén ölében a laptopjával, és rendszeres időközönként arra figyelek fel, hogy rázkódik az egész kanapé, mert ő megint talált valami zsibbadt hülyeséget, amin percekig hörögve kuncog, mint Cukorfalat.
