Megint volt egy kis ijedség múlt csütörtökön, most utólag már tudom, hogy ez is a frontnak köszönhető. A nyárias meleg napok után jött a zápor-zivatar, én meg jóelőre megéreztem abból, hogy gyakrabban voltak keményedéseim (igen, most néhány közülük sajnos nem csak a Matyó kinyomulása volt), és kényelmetlen volt állni is és járkálni is, úgyhogy tényleg egész nap feküdtem. Olyan volt, mintha álláskor a gravitáció hatására a pindu lecsusszant volna a hasam aljába, még éreztem is tapintásnál, hogy ott kidomborodik (de nem kemény volt, csak más), és fura nyomást éreztem ott lent, nem volt jó, még ha nem is volt fájdalmas. Persze ez megért egy Bond-látogatást pénteken - ott hatalmas kő esett le a szívemről, mert hálistennek keményedés meg nyomásérzet ide vagy oda, nem változott a méhszájam. Megjegyezte, hogy a fejemben kellene helyretenni néhány dolgot, ő továbbra sem tilt el sétától, semmitől, nyilván ha nem esik jól az adott tevékenység, akkor ne csináljam, pihenjek, emeljem esetleg a magnézium-adagomat. És kérésemre felírt egy homeopátiás nyugibogyót is, igazából csak biztonságiból van rá szükségem (nem vettem be még belőle). A kocsiban bőgtem is egy nagyot a megkönnyebbüléstől, úgy hívtam fel Fült is, ő persze tudta, hogy nincs semmi baj.
A hétvége viszont idilli volt, kicsit ijesztő valahol, hogy mennyit számít a testemnek-lelkemnek, hogy a Füllel lehetek, aki olyan nyugalmat és biztonságot áraszt, hogy eszembe sem jut aggódni, ha itt van velem. Keményedéseknek nyoma sem volt, jól éreztem magam, és örültem a szép időnek, és egyáltalán mindennek. Az erdei kutyasétának, a gödi fagyizásnak, aztán pedig a bográcsozásnak Újpesten Lacikánál, ahol jót beszélgettünk a srácokkal.
A mai nap egész tegnapig kétesélyes volt, Fül betervezte, hogy egésznapos fiúprogramra megy az öccsével a Hungaroringre, de már az ötlet felmerülésénél látta rajtam, hogy nem örülök neki. Ebben a labilis érzelmi állapotban egyszerűen úgy kell nekem a hétvégi két nap, amit együtt tölthetünk, mint éhezőnek egy falat kenyér. Nem mondtam neki semmit, lélekben próbáltam készíteni magam, hogy egyedül leszek vasárnap is, de nem nagyon ment, elszorult a torkom, ha csak erre gondoltam. Tegnap viszont repesve hallottam, hogy azt tervezi, egész nap pihenünk itthon. Említést sem tett a túraautó futamokról. Így a mai nap is tökéletes volt, élveztük a kertet, kint henyéltünk, finomakat főztünk. Jól vagyok most nagyon.
A hasam most észrevehetően nőtt, Matyó nagyon aktív volt egész héten, sokat mosolygok rajta, mikor látom a mozgolódásait.
