Eseménydús hetek vannak mögöttünk. A múlt hétvégén például volt alkalmam egész közelről lemeózni a Margit kórház szüléspatológiai osztályát, 4 napot üdülgettem az ötödik emeleti kórteremben. Nem volt nagy baj szerencsére, de szombaton egész nap gyakori keményedéseim voltak, és estére a pókerparti helyett bevitettem magam az ügyeletre. Ugyan egy nagyon kedves doki, aki megvizsgált, biztosított afelől, hogy minden rendben, méhszáj és gyermek jóléte töretlen, azért bent tartott, hogy intravénásan kapjam a bivaly adag magnéziumot. Amiből már egyébként is 3-4 grammokat zabálok hetek óta.
Mivel nagyon megnyugtatott, hogy a méhszájam továbbra sem akar tovább nyílogatni - azaz már 12 hete változatlan, hatékonyan pihenek úgy tűnik -, ezért nem különösebben viselt meg az ott tartózkodás. Három napig csak ketten bandáztunk az ötágyas kórteremben, a másik lány is 32 hetes volt, neki ráadásul az összes méhszája nyitva volt már hetek óta, neki még szigorúbb fekvést rendeltek el. Sokat beszélgettünk, eszmét cseréltünk, okosítottuk egymást, kicsit erre is jó volt, hogy hangolódtunk a szülésre. Amitől én még mindig nem tartok kóros mértékben, pedig már el is olvastam több fórumon, hogy hogyan is zajlik egészen pontosan. Nagyon bízom a dokimban, biztos vagyok benne, hogy a legjobb kezekben leszünk, amikor eljön az időnk. És hát egyébként is már várom, hogy elkezdhessek regenerálódni, és visszakapjam a mozgásbeli szabadságomat - arról nem is beszélve, hogy a Matyókánkat végre hazavihetjük majd az új birodalmába, és jól felforgatja majd a nyugis kis életünket. Állok elébe, az biztos hogy már most szeretjük, de még olyan elképzelhetetlen, hogy milyen lesz majd simogatni, felemelni, megszagolgatni.
A birodalma egyébként még sehogy sem áll, ma került hozzánk a kiságya, remélem Fül a hétvégén összeszereli. Az Ikeából megkapja majd a kék hátteres madárkás faldekort, szerintem gyönyörű lesz a kis babasarok. Még a babaszekrényke átalakítása várat magára, egyelőre sok sürgős munkájuk van a fiúknak, és nem tudni, mikor jut erre idő, de ez nem is létfontosságú, a ruhácskáinak már lesz hely biztosan.
Ma jött el a napja a nagy utazásnak, amire fél éve készítem a lelkem, és a pindurt, hogy tegye lehetővé nekem, mert ez majdnem olyan fontos, mint az ő érkezése. Jövő héten férjhez megy a kis húgom, és a világ minden pénzéért sem hagynám ki, ebben egyedül Matyó akadályozhatott volna meg, de most már eddig eljutottunk, tudom, hogy ki fogja bírni a kedvemért. Még legalább 3 hetet ki kell bírnia - húha, az már nem is olyan sok...
Én egyébként nagyon jól vagyok, már öt napja csak jó napjaim vannak, nem is érzem terhesnek most az állapotomat. A hasam szép nagy már, de csak magamhoz képest, semmi másra nem hízom továbbra sem. Néha rövid időre megfájdul a hátam, de még ez is sokkal enyhébb, mint amire számítottam az alapján, hogy lumbágó-hajlamom van, és ráadásul nem tudom edzésben tartani a hátizomzatomat egy szemernyit sem. Sűrűn járok pisilni, ez az egyik legfőbb kellemetlenség, de aránylag jól alszom még most is. Striák továbbra sem ütötték fel a fejüket - Fül esténként bekeneget pocakkencével, vicces rituálé, Matyó mozdulatlanul tűri, majd amikor abbamarad a kencesimogatás, kezdődik a műsor, hatalmas mozdulatokkal nyomakszik és forgolódik, mintha követelne még simit.
3 nappal ezelőtt volt utoljára ultrahang, mielőtt kiengedtek a kórházból. A pindu már 2038 gramm volt akkor, fejátmérője 90 mm, a fejével már lefelé fordult az okos gyermekem. Lepény jó helyen van, baba szervei tökéletesen működnek, arcon, fejen nincs elváltozás, csöves végtagcsontjai hiánytalanok.
