A terhesség alatt bűvös szám volt a 12, addig vártam a széleskörű bejelentéssel - most azért bűvös, mert azt várom tőle, hogy elvágja a hasfájós időszakot. Már egyre kevesebb a gond a pocakkal, és persze mi is jobban belerázódtunk már a kezelésébe. A gyermek nem sír már sokáig, meg tudjuk nyugtatni, megvannak a módszereink, és már nem vagyunk olyan tehetetlenek, mint az elején.
Az esti altatás is könnyebb hétről hétre, feleannyi időt töltök bent vele a hálóban, mint korábban - és miután elaludt, mostanság egy filmet is lazán meg tudunk nézni az első ébredése előtt, ami egyre többször esik már éjfél utánra. Aztán persze átköltözik hozzánk még mindig, de titokban azt reméljük, hogy egyszercsak majd átalussza az egész éjszakát, és akkor nincs szükség a transzferre.
Csütörtökönként jógázni járunk, már harmadik hete. Nagyon izgultam először, hogy majd az én gyerekem üvölti végig a foglalkozást, de nagyon kellemes csalódást okozott Matyó. A babamasszázs részt végigvigyorogta, aztán pedig a többit is egész jól viselte, mert sok gyakorlat alatt lehetett ölben, a végén a relax szakasz alatt pedig egyszerűen megszoptattam, maga volt a tökély. Közben lehet jó eszmecseréket folytatni az oktatóval, többi kismamával a mindenféle babaproblémákról, úgymint hason fektetés, hozzátáplálás, öltöztetés, fitymatisztogatás és a többi... nagyon feltöltődöm tőle, a másnapi izomláznak meg mindig úgy örülök, most már majdnem egy éve, hogy éreztem bármelyik izmomat is.
