A csupamókaság fokozódik. A gyerek egy vicces dumagép lett, papagáj módra ismételget minden mondatunk utolsó szavát (érted? látod? tudod? és társai).
Az egyik legnagyobb csúcsot még nem is írtam, hogy a sokhavi mondókázásnak is megvan az eredménye - gyakorlatilag bármelyik mondókának bármely sorát be tudja fejezni, egyszerűen nem győzöm kapkodni az állam. Pedig tengersok könyvünk van már, és nagyjából mindegyikbe belekérdezhetek szúrópróba szerűen, nem tudom zavarba hozni. Ezen kívül elszámol már 10-ig. Olyan szavak is mennek már, hogy szeretlek, szerelmem, kalapálnak, kukás autó, hév (utóbbi kettő az aktuális szenvedély). Vicces szavak rovat: pingongó (pillangó), Nyammbó v. Nemmó (Matyó), anninni (anyuci), tehahaaaó (teherautó), olsi (olvass!).
A reggel most úgy kezdődik, hogy Ada! Ada! kántálás hallatszik a kiságyból, aztán jön a kölcsönös jóreggelt köszönés, majd a hagyományos ágyban hentergés (ha nem kell nagyon sietnem). A redőny felhúzása után az ablakban lóg, és lesi a kukás autókat, integet a sofőr bácsinak. Aztán gyors öltözés, anya dolgozni el. Apával játék, játszóterezés, ebéd, alvás, és ébredésre rendszerint már itthon is vagyok.
Másik vicces momentum, hogy imád pózolni sapkában, ahogy a fejére kerül egy, szalad a tükör elé, majd széles vigyorral jön vissza, és közli, hogy - Vagggány. - az ezzel aratott nagy sikeren felbuzdulva még azt is hozzáteszi, hogy - Csinnni.
Az esti fürdetés fénypontja pedig a fogmosás. Amit válogatott módszerekkel próbál elkerülni, a legsikeresebbnek eddig az bizonyult, hogy a fogkefe közeledésére azonnal négykézláb vágja magát a kb térdig érő vizében, és egy centi távolságból meredten nézi a vizet, hogy véletlenül se férhessen senki a fogához. Ebben a pózban kimerevedve bármeddig el tud lenni, de sajnos hosszú távon ez a taktika sem működik, a sika-sika hadműveletet nem kerülheti el.
Friss produkció: az imént szokás szerint megállt a könyvespolc alatt, majd felfelé mutogatva elkezdte a szokásos mantrát hajtogatni: Tönnye! Tönnye! (ti. könyvet! de gyorsan.). Az első két mantra után továbbfejlesztette, és baljóslatú hörgést társított hozzá, ennek a fele se tréfa, gondolta anya, és jól kinevette a mini diktátort, aki ezen felbátorodva vidáman hörögve ordította egyre hangosabban a parancsszavakat.
Újabban megint anyás lett különben, sokszor bújik hozzám, nagy puszikat ad, és a rettenet panelfúró hangjára is azonnal a nyakamba ugrik ijedtében, és csimpaszkodva várja, hogy vége legyen a csapásnak.
A játszótéren legszívesebben magában játszik még, egyedül homokozgat, vagy segítségemmel mászókázik, a csúszdázásban viszont már verhetetlen nagyvagány. A többi gyerek felé még nem nyit igazán, csak ha épp a másiknak valami izgi játék van a birtokában. Na akkor rángathatom el, hogy ne akarja elkommunizálni. Gazdátlan labdákkal hosszú percekig elfocizgat.
Nemrég túlestünk egy hányós víruson családilag, ő kezdte a sort, fura kiütéssel is társult a fél arcán, ami miatt vérvételre küldte a dokinő (minket meg szívhalál kerülgetett, hogy mire gyanakodhat), de csak az derült ki, hogy bekapott egy vírust. Pár napig nagyon étvágytalan volt, de a kedve jó maradt - aztán újult erővel tört ki az étvágya, majdhogynem féldisznók tűntek el abban a pici emberben.
