Az a legújabb dili, hogy játék közben oroszlánhörgéseket hallat, megmondja az összes játéknak, aki csak a látószögébe kerül, hogy "vááááááááá"!!! - nagyon rátalált a hangjára, és tetszik is neki. Én pedig megzabálom, annyira édes, már most rosszalkodik az ördögfiókám. Még hajnal fél 5-kor is képes voltam kuncogni, amikor a kisoroszlán aktivizálta magát a kiságyában, és fél órán keresztül hörgött és kurjongatott. Valahol reménykedtem benne, hogy visszaaltatja magát, de a végén mégiscsak eszébe jutott, hogy mintha a pocakja is üres lenne, és az éhes oroszlánnak már nem olyan mókás a hangja.
Ma délelőtt megörvendeztetett egy kétórás maratoni alvással is, amit szinkronalvással ünnepeltem meg, madarat lehetett volna fogatni velem. Vidáman ébredt, vidáman szopizott (ami azt jelenti mostanság, hogy minden eltereli a figyelmét az evésről, vigyorogva bámul bármire, amit meglát, ha más nincs, akkor az arcomat tanulmányozza tudományos alapossággal, én meg komolyságot erőltetve visszairányítom a tápra), szopi után pedig megfizethetetlen az a látvány, amikor a combomon ücsörögve huncut szemekkel és hódító fülig érő mosollyal néz rám, miközben a szájának mindkét szélén vékony csíkokban folydogál lefelé a tej...
