Tökéletes nap volt, remélem a kis maki is elégedett volt a körülötte forgó világgal.
Kezdjük azzal, hogy 6.11-kor ébredt először (előfordult már ilyen teljesen hivatalosan átaludt éjszaka, de a megszokott az az, hogy 5 óra körül ébred szopizni, aztán még visszaalszik, jó esetben 7-ig), nagyon vidáman, mondjuk ez nem ritkaság hálistennek. Dzs is lustálkodott még kicsit velünk, és a közös ágyban fetrengés közben felolvastam Janikovszky Évától az Örülj, hogy fiú című könyvecskét-versikét. Nem túl giccses, nem az a direkte bőgésre játszó iromány, inkább nagyon aranyos, és találó. Persze néhányszor mégis meggyűltek a könnyek az anyaszemben.
Ja apró szépséghiba mégis akadt: reggel észrevettem, hogy a nemrég használt Pampers Sleep&Play pelus csúnya kiütéseket okozott Matyókám fenekén. Sebtiben beszereztem a megszokott aldis pelust, aztán hagytam egy ideig pucéran mozgolódni a lakásban, hadd szellőzzön - további haszna pedig az volt, hogy megtudhattam végre, hogy a gyermek nagyjából 1 óra alatt négyszer is tud pisilni, elég tisztes mennyiségeket.
Délelőtti alvás és ebéd után rögtön indultunk is a nagy kánikulában apához busszal. Nos talán ez a kaland sem tartozik a nap fénypontjai közé, de túléltük. Dzs elénk jött egy meglepi-szélforgóval - csimpikénk nagy kedvence, a nagyapjától kapott példányt nemrég használhatatlanná gyötörte -, és indultunk is a Népszigetre, ahol makifej először láthatott életében kecskéket, tyúkokat, kakasokat, alaposan megszemléltük őket. Aztán sétálgattunk még, hogy megaludja a délutánit is, amit mi kihasználtunk, és kiültünk sült krumplit eszegetni zérósörrel az ottani sörözőben.
Alvás után jött a főattrakció, az újpesti játszóház. Ami nekünk is meglepetés volt, hogy Matyó zsenge korára tekintettel teljesen ingyen vehettük igénybe a játszóházat. A szülinapos pedig lubickolt a rengeteg játékban - kedvence a labdatenger volt, azt se tudta hirtelen, melyiket markolja fel és dobja arrébb. A gumicsacsinak is nagy sikere volt, meg a Frédibénis autónak, amiben most még csak mi tologattuk, de ő bőszen tekergette a kormányt közben viruló arccal. Úgy másfél órát töltöttünk el ilyen nagy vidámságban ott, szinte mindent megvizsgálva, ami egy picurnak érdekes lehet ott.
Játszóház után megcéloztunk egy fagyizót, ami várakozáson felüli volt szinte minden tekintetben. Rögtön a bejárat előtt egy ingyenesen működtethető kismozdony várt minket, Matyó először ült ilyesmiben. A fagyiválaszték elképesztő volt, és pont annyira finomnak is bizonyult, amit végül kiválasztottunk. Bár a terasz közvetlenül a forgalmas Váci út mellett van, olyan burjánzó zöldnövényzettel kerítették el, hogy a zajt leszámítva tényleg nagyon relax hangulatú lett az eredmény. A szülinapos javarészt az asztal tetején ücsörögve, és feszt vigyorogva majszolta el két tölcsérét.
Hazaérve még rendes felköszöntésben is része volt, szülinapi lufival, csákóval, gyertyás muffinnal, éneklő anyával, ajándékkal. A muffinevés elsőre keserves sírásba fulladt, amit nem igazán értettünk - talán mert sosem evett eddig ilyesmi állagú, ilyen édes dolgot...? De aztán ahogy látta, hogy mi is jóízűen eszegetjük, ő is tovább majszolta, bár a fele így is a kutya martalékává vált, a szabályszerű mócsingolásnak köszönhetően.
Drága kisfiam, legyen mindig ennyire önfeledt és boldog a szülinapod!!
