Most már neveken is agyalunk. A nagyon gyakori vezetéknévhez igazán különleges név dukál. Eddig a nagy esélyesek között tartottuk számon a Donát nevet. Egy szépemlékű vízitúrán ütötte meg a fülünket, a név tulajdonosa egy szélesvállú, kisportolt gimis fiú volt, nem beszélt sokat, de akkor is minek. Igazából sokat nevettünk vele, rajta és a haverjain, miután a vízitúra első órájában kétszer borultak a Bodrogba. De a leginkább az fogott meg bennünket, hogy Donnak becézték. Don. A Don. Ellentmondást nem tűrő, tekintélyt parancsoló. Azonban mostanra bevallom, hogy a teljes Donát névtől kicsit idegenkedni kezdtem azóta.
Az utóbbi két napban nekem két név kattog a fejemben, úgy érzem, ezekből fogunk választani végül, mert a Fülnek is tetszenek, márpedig neki nagyon kényes az ízlése. Az egyik a Valter. Nem becézgetős, férfias, különleges, kellőképpen komoly (fő kritériumok). És el tudok a név mögé képzelni egy igazán karizmatikus, magas és határozott férfiembert. Aki a fiunk lesz.
Talán egy leheletnyivel még esélyesebb most a Dáriusz/Dárius név. Még egyedibb, mint a Valter, valószínűleg az országban egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ilyen nevű fiú születik/született az elmúlt időszakban. Az összes fenti kritériumnak megfelel. Másfelől nagyon boldoggá tennénk a névválasztással a sógoromékat, akik kisfiuknak Fül keresztnevéhez hasonló hangzású nevet választottak, amit mi azzal viszonoznánk, hogy sógor nevéhez hasonló lenne a mi fiunk neve. Hugim ráadásul rávilágított, hogy Darcy-nak becézhetnénk. Már ha szóba jönne a becézés. De félő, hogy a Matyóka az anyakönyvezett nevétől függetlenül is rajta fog ragadni. A titkos második neve lesz.
