Felemelően jó nap lett a mai, pedig egy kicsit feszülten indultam neki. Reggel elszaladtunk bevásárolni Füllel, mert leszippantottuk a hűtő tartalmát teljesen. Én mindeközben kicsit nyomott voltam, mert úgy éreztem, hogy gyengébben és ritkábban érzem mocorogni Matyót. Ésszel persze tudom hogy emiatt hülyeség parázni, de azért a bizti kedvéért ingerült lettem szegény Füllel is.
Aztán itthon nyugiban már éreztem, és azóta is rengetegszer ficánkolt hálistennek, úgyhogy emiatt is fellélegeztem. Másfelől meg jött hozzám két drága barátném is melegváltásban. Mesha volt itt az ő hallgatag spanyol emberével, mi helyette is fecserésztünk vagy 2 órán keresztül, de azért angolul, hogy Karlító ne érezze magát kirekesztve. Jól esett az egómnak, hogy most is könnyedén nyergelek át angolra annak ellenére, hogy nagyon ritkán van lehetőségem gyakorolni. A csupaszív Mesha 2 hete már küldött nekem Londonból is egy szuper könyvet, a címe The Best Friends' Guide to Pregnancy, ami hiánypótló darab, laza és szellemes stílusban írja le a terhességgel járó összes nyűgöt és örömöt. Néha hangosan olvasok fel magamnak belőle, és néha a hangos felolvasás hangosan óbégatva bőgős felolvasássá fajul, amilyen szánalmasan sírékony vagyok mostanság. De legalább aztán jót röhögök is magamon, amikor elképzelem, hogy is nézhetek ki egy külső szemlélőnek. No Mesha ezt a szuper könyvet megfejelte 2 újabbal is, meg még angol sütit is hozott, imádtam érte.
Nem sokkal távozásuk után betoppant Bimbi és a (nekem még) új angol barátja, Shteeve. Nagyon szimpatikus volt, aranyosak voltak, ahogy egymás mellett ültek, és végig simizte Bimbi lábát, Bimbi pedig sokszor végigsimította S. karját, jó volt rájuk nézni. Shteeve is könnyedén bekapcsolódott, jót beszélgettünk sokmindenről a kevés idő alatt, amit nálam tudtak tölteni.
Feltöltődött a lelkem a két libámmal, olyan mozgalmas napom volt, amilyet már hónapok óta nem éltem át, és most úgy érzem szárnyalok. Dehát a libák ezért libák, velük olyan különleges kapocsot növesztettünk egymás közé már a kezdetektől, hogy bármennyi idő után találkozunk, úgy beszélünk, mintha tegnap váltunk volna el, és ezért van, hogy olyan őszinte örömmel várjuk a találkozásokat. Mindkét liba megsimogatta a kispocakomat nagy boldogan, láttam hogy majdnem olyan boldogan várják a Matyót, mint én.
