Fül és Grizzli bent szüttyögnek a meleg szobában a tévé előtt. Én kint a hűvös konyhában épp azon vagyok, hogy a zöldséget leszűrjem. Próbálom kinyitni a fiókot, amiben a szűrő van, előbb természetes könnyed mozdulattal, majd erőteljesebben, aztán rángatok rajta dühből még hármat, semmi, de azzal a lendülettel hisztérikus fejhangon visítom (hogy elérjen a megfelelő Fülekhez): - NÁÁM TUDOM KINYITNIIIIII!!!!!
Erre hallom, hogy a kutya sosemhallott érces hangon kezdi ugatni a minket elválasztó ajtót, és mikor vele együtt kijön hozzám segítő szándékkal Fül, még akkor is úgy ugat az irányomba, mintha idegen lennék.
Ezen már muszáj röhögni. Nem is kell ennél beszédesebb bizonyíték arra, hogy nem vagyok hisztérika, és sosem "tárgyalunk" ilyen hangnemben egymással otthon.
