Még mindig egy tündér. Giccses vagy nem, nekem mindig megmelengeti a szívem, amikor az apja is tündérbogyóként emlegeti, csak a picurnak szóló, szerelmes mosollyal.
Persze van akarata is, bámulatos hangerővel képes kifejezni. A legújabb az arzenálban, hogy térdre vágja magát (pl ha megakadályozzuk, hogy nyolcadjára is felmásszon az etetőszékére, ahonnan lemászni nem, maximum esni tud), és keserves nyivákolás közepette óvatosan a földre helyezi a homlokát a drámaibb hatás kedvéért. De miután nem szokott vele célt érni, viszonylag hamar abbahagyja, és rábeszélhető valami más mókára.
December óta már szaladni is tud. Ha az idő nem engedi, néha csak a folyosón megfuttatom, ahol azért mindig van valami érdekesség – ha más nem, bekukkant a szépségszalonba, ahol mindig tárt karokkal várja a teljes szépítőszemélyzet. Most már a zárt ajtó sem akadály, lábujjhegyről eléri a kilincset – a bejárati ajtónkat azóta mindig retesszel is zárjuk.
Minden nappal egyre több szót tud, és a régi szavakat is lassanként csiszolgatja. A „bem”-ből a napokban lett tiszta NEM például. Előkelő helyen áll a népszerűségi szólistán. A teljesség igénye nélkül újabb szavak: Süsü, szarvas, sárkány, sün, templom, Brigi, Andris, pillangó, „apájé”, traktor,szem, orr, száj, cici, pupu, szörp, táptá (tápszer), béka (tökéletes ejtéssel), víz, horgony, sziget, bálna, polip, rák
Imádja a játszóterezést, hinta, mászóka, csúszda, minden jöhet. A kismotort még most sem igazán szereti, néha felül rá, de nem érzett még rá a hosszabb távú motorozás ízére.
Az olvasás mánia fokozódott, gyakorlatilag órákat tud eltölteni mellettünk ücsörögve. Nemcsak tud, hanem ez minden vágya – első dolga a nappaliba érve, hogy a könyvespolc alatt ágaskodva kiabálva követelje, hogy vegyünk le neki könyvet. És nem ám akármilyet, már válogat, ad hoc dönti el, mihez van kedve, a tegnapi kedvenc ma egyértelmű Bem. Amit végül kiválaszt, azt hangos „Vöö”-vel jelzi. A vöö tudniillik például igent is jelent. Ezen kívül általános parancsszóként is funkcionál, odahozza nekem az adott könyvet, felül mellém, és ha neadjisten nem oda figyelnék, akkor dugja az orrom alá, mondván Vöö!! (értsd: Csináld! Most!).
Annyi változott, hogy ezt most már az apjával csinálja napközben, mert Ada (én) december közepén visszament dolgozni. Apa marad vele otthon szeptemberig,amikor kezdődik a bölcsi.
Most nagyjából 12 kilót nyom, és 85 cm magas, ez ügyben a 17 hónapos átlagérték felső határát veri. Már most hosszú és persze vékonka, bár mostanában kissé vaskosodásnak indultak a tagjai, kis pocakja is van. Szépen eszik továbbra is, reggel 3 deci tápszer csúszik le, este 2,5. Gyümölcsök közül mindent imád, az általam főzött meleg ebédet és a bébiételt ugyanúgy szereti, és jóízűen falja. A szendvicses vacsorával szoktak gondok akadni, vagy a kenyeret, vagy a felvágottat újabban bojkottálja, néha csak a csemege ubit hajlandó tömni magába.
Bár a világosszőke hajacskáján még most is áttetszik a fejbőre, azért egyre dúsabb a „hajkorona”, hátul édesen kunkorodik a "hosszú" csibehaj.
Elég szépen alszik, 8 után fekszik, 7-8 között kel, maximum egy megszakítással, de akkor is hamar visszaaltatjuk (ha egyáltalán fel kell kelni hozzá). Ebéd után 2-3 órát is alszik jobb napjain, de a minimális 75 perccel is kihúzza estig.
A lába 22-es. 13 foga van, a második szemfoga készül kibújni most.
