Ma Adráék látogattak meg a kis Zselivel, nagyon édes és szépséges ez a kislány, és nagyon tetszik, ahogy nevelgeti őt az anyja, látszik hogy szereti az embereket, barátságos, nem ijedős, szinte első percben felengedett, ahogy találkoztunk. Pedig sajnos nem látjuk egymást túl gyakran.
Grizzlivel viszont lesz még sok dolgunk, a mini totyogó gyerekektől fél, és idegenkedve ugatja. Mivel jelenleg nem vagyok ugrándozós hangulatban (haha), avagy nem volt lehetőségem arra, hogy folyamatosan szemmel tartsam és tevékenyen irányítsam a kutyát (plusz Zseli is túl nagy érdeklődést mutatott iránta), ha kell, rásózzak, ezért ma inkább a lúzermegoldást választottam, kizártam Grizzlit, amíg bent voltunk, és amikor kimentünk, inkább bezártam a házba. Ezt sürgősen orvosolnunk kell, nem is igazán Matyó miatt, mert szerintem ahogy ő növekszik, könnyen hozzá fog szokni Gríz, de óhatatlanul sok idegen gyerekkel is találkozni fog, akik épp mostanában kezdenek totyogni, és ugyebár fura és ijesztő hangokat adnak ki.
