Átköltöztünk, már másfél hete zuglói lakótelepi lakosok vagyunk, de nem olyan rossz ám, mint ahogy hangzik. Nem lehangoló, rengeteg park és játszótér van itt a környéken, a lakás gyönyörű világos, a nappali nagyon tágas, és lassan a hálóban is körvonalazódnak a gyereksarok tervei.
Nagy átlagban jól érzem magam, a keményedéseket is meg lehet szokni, főleg hogy sok olyan nap van, amikor alig egy-kettőt érzékelek. Matyó rengeteget és jó erősen bökdös-rugdos-türemkedik. Az apja is egyre gyakrabban érdeklődik a hasam iránt, simogatja, elzümmögi neki a dúdolHÁP-ot, és esténként ő kenegeti baba-mama krémmel.
Nagyjából egy hete már aktívan gondolkozom a babakelengye beszerzésén is, már írtam a barátnőknek, hogy lássanak el tanácsokkal, esetleg nem használt cuccokkal, alakulgat. De azért a vásárlás nagy részét júliusra hagyom. Úgy tűnik babakocsit is kapunk anya kollégájától, nem is lesz ez annyira megterhelő anyagilag, mint ahogy tartottam tőle.
Minden betöltött héttel mintha nyugisabb lennék - töredelmesen bevallom, hogy mikor tegnap hallottam egy elsőkézi sikertörténetet egy 28 hétre született kislányról, büszke voltam magunkra, hogy mi már túlhaladtuk ezt is, tényleg minden nappal egyre jobbak az esélyeink...
