Este 7 és 8 között. Leginkább akkor, ha apa sincs, hogy felváltson - akkor lehetett bár a legnyugisabb, legmókázósabb napunk is, ez az óra akkor is a POKOL. A gyermek a 6 órai szopi után már 7-kor elkezdi érezni, hogy ez a nap nagyon fárasztó volt, a miniszáj már ekkor biggyed. Nekem pedig ki kell húznom valahogy 8-ig, hogy 1.) újratermelődjön a tej, amit nem egész egy órája kiszopacsolt 2.) megvárjuk az apját, 3.) kellőképpen álmos legyen.
Így hát elkezdem a műsoros estet. Kezdem a playlistünk lejátszásával, a zene egy ideig megnyugtatja (eltelik max 10 perc). Ha ez lecsengett, akkor beteszem a hintába, ahol lehet hogy három perc nyugit is nyerek, de lehet hogy csak hangosabb üvöltést de rögtön. Na akkor jön a babamasszázs. Kábé 15 percig jó vagyok, még egy kevés vigyort is ki tudok erőszakolni, de végig borotvaélen táncolunk. A mécses el is törik abban a pillanatban, hogy (jó esetben 2-3 perc után, rossz esetben azonnal) rádöbben, hasra fordítottam, és ő ezt amúgy utálja. Akkor megadom magam, és felkapom, kapcsolok zenét, vagy tévét, amiből hosszú percekig nem hallok semmit. A vállamon nem jó. Karomban ringatózva még rosszabb. Azt meg főleg hogy gondolhattam komolyan, hogy kifelé fordítva a mellkasomon mutogatom neki a külvilágot. Én közben elkezdem rágni magam, hogy elkapatom a gyereket azzal, hogy a nyűgösségre ölbekapással reagálok, és addig hergelem az ekkorra már amúgyis labilis idegrendszeremet, hogy inkább leteszem, és ott simogatással-susogással próbálom megnyugtatni - ami nyilván nagyon hatékony, ha már én is papucsrugdosós-átkozódós lelkiállapotban vagyok. A gyermek ágyra helyezésének eredményeképpen olyan magaslatokat tapasztalhatok meg babaüvöltésből, hogy komolyan elkezdek aggódni, hogy darabokra szaggatja a hangszálait (meg az én dobhártyámat). Ekkor nyilván újra felveszem és fel-alá járkálok vele, lubickolok a bűntudatban, miközben minden fordulatnál felpillantok az órára, amelynek a percmutatója még sosem vánszorgott ilyen lassan. Így történik meg, hogy Dzsipóm arra érkezik haza, hogy már a folyosó is a mi gyerekünktől zeng. Hát ezért kell legkésőbb 7-re hazaérnie, ha nem vonná le rögtön magától ezt a tanulságot, akkor jól odamondom neki biztos ami biztos alapon.
