74 centi és majdnem 8 kiló. Előbbi szám nagyjából az egyévesek átlaga, utóbbi megfelel a korának. Nyurgaságom.
Ízek, amiket már ismer a tejen kívül: alma, őszibarack, körte, sütőtök, krumpli, sárgarépa, brokkoli, banán, cukkini, cékla, kukorica, sárgabarack, gesztenye, csirkehús (túlzás, hogy ismeri az ízét, csak zöldségpépekben kapta), narancs (egy cikket odaadtunk neki, élvezettel nyalogatta percekig).
Haladunk az evészettel, már több mint fél üveg pépet megeszik egyszerre, és nagyjából minden eddig próbált íz bejött, csak a cékla nem, de tapasztalt barátnői vélemény szerint azért, mert kiolvasztott anyatejjel kevertem, ami viszont nem finom, csak megfelelő ízesítéssel tálalva (ezek szerint önmagában nem is ette volna meg, ha teszemazt az apjának kell megetetnie vele cumisüvegből??). Öklendezett tőle, úgyhogy egy kóstolás után ment a kukába.
Kint van két alsó foga, és az egyik felső metszőfoga is nagyon ki akar már jönni. Cuki kis kétfogú vigyori törpe lett a gyerekem.
Február 20-án kezdett el négykézlábra emelkedni, és rugózni. Az azóta eltelt két hétben sokat gyakorolta, egyre inkább kezd hasonlítani a mozgása az előre haladásra. De hátra még jobban megy.
Imádom, amikor szopi közben majdnem elalszik, és kicsike kezével a saját fülét morzsolgatja közben. Vagy amikor hanyatt fekve rám koncentrál, és közben a hasát markolássza. Ez akkor a legcukibb, mikor pucéran csinálja. Az esti pucérkodás fürdés után pedig a nap egyik fénypontja - egy szál semmiben kúszik-pörög-rugózik, menekül a törölköző elől, és amikor a hasát puszilgatjuk (főleg az apja szúrós-csikis borostájával), hatalmasakat kacarászik. Továbbá a legnyűgösebb pillanataiban is beválik a tükör - ha beviszem a nagy gardróbtükör elé, azonnal felfigyel a kis kopasz babára, és félszegen elmosolyodik. Sokkal bátrabb füligvigyort pedig akkor kapunk, ha magasba emeljük az egész gyereket, esetleg kicsit dobálgatjuk, vagy a mellkasunkon sétáltatjuk.
Voltunk vidéken egy hosszított nagyi-látogatáson, ami túl hosszúnak bizonyult - eléggé megérezte a környezetváltást a kis Matyó, 3-4 napig nagyon zaklatottan aludt, 2 óránként ébredt, nehezen aludt vissza, és az itthon megszokott 8 helyett már 6-kor ébren volt és bulizott az ágyában, amin néha már sírtam is. A gyermek nagyon jókedvű volt, kisebb-nagyobb küzdelmek árán ugyanis napközben azért kialudta magát, én viszont képtelen voltam pihenni - ahogy Fül egyszer jól megragadta: én a szülőföldemen egy második idegállapotba kerülök. Mintha csak lenne erre egy gomb rajtam - Nyíregyháza, bekapcs. És már hogyne érezné ezt meg a kis csimpi.
Megvolt viszont az első esti kimenőm, már Fül is ott volt velünk Nyh-án, és úgy nyugodt szívvel el mertem menni barátnőzni, este 11-ig buliztam. Egy újabb első, randiztunk kettesben a szülinapos férjemmel, Budapest belvárosában ebédeltünk, kávéztunk és andalogtunk, míg hugi vigyázott Matyóra. Nagyon jól bánik vele, cici nélkül is el tudja altatni például, ami még nekem sem mindig sikerül... legjobb nekünk, hogy van egy ennyire lelkes bébiszitterünk!
