A kisded verbális kommunikációs készlete: bumm-bumm-bumm, mammamma, brrrruuumm, gágágggá, ákká áákká, (élesen ejtett, határozott) E, illetve (artikulálatlan) ááááááááá-váááááá-áhhááááháááá-vrrrrráááááááá. Ebben a pillanatban az utóbbit gyakorolja, a kiságyban alvás helyett, én meg gonoszanya lévén várom, hogy abbamaradjon. Igen, nagyjából másfél-két percet ki szoktam várni, mert néha ennyi elég, hogy rájöjjön, ebből tényleg alvás lesz. Na. Most nem jött rá. De legalább hazaért közben az apja, úgyhogy elnapoltuk az alvásprojektet az esti altatásig.
A státuszon most 77 centinek mérték, vagyis zsugorodott 1 centit szegényem. Nagyjából 8 és fél kiló. Bemássza az egész lakást, egyre leleményesebb barikádokat kell kitalálnom, hogy ne férjen hozzá a gazdag aknamezőhöz. Úgymint a kutya fekhelye (megvolt), babakocsi sáros és madárszaros kerekei (megvolt - egyelőre csak kézzel), kakis pelenkákkal telt kuka (a fedele többször lekerült), tisztító-.és fertőtlenítőszerek (üres mosóporos pohár nyalogatása megvolt), vécé és vécékefe (még érintetlen), kutyatál és kutyavíz (ma és tegnap is kiborítva, teljes átöltözés), számítógépből eredő zsinórok (napi szintű ráncigálás), papucs talpa (megvolt), és még sorolhatnám...
Sokat járunk játszótérre, a hintát már nagyon megszerette, néha csúszdázunk és homokozunk is, mértékkel és anya folyamatos ellenőrző tekintetétől kísérve. A homokozó lapátok nyalogatása azért így is megvolt. Jógára egyre nagyobb kedvvel megyek vele, én végig tudom csinálni a magamét, ő meg közben nagyjából rám se bagózik, bemássza az egész termet, bandázik a többi kisfickóval.
Nagyjából két hete - félve mondom - egy teljesen jól viselhető szintre normalizálódott az alvása. Éjjel már csak kétszer szopizik, az első mindig éjfél után, néha fél 2-kor is akár. A második pedig 4-5 körül, ami után visszaalszik még nagyjából fél 8 - 8-ig. A köztes szopiról úgy szoktattuk le, hogy apa kelt fel hozzá, és csak vizet adott neki - az első ilyen alkalom után fel se ébredt már abban az időben. Megpróbálhatnánk most már leszoktatni akár ezekről az ébredésekről is, de olyan kis vékony baba, ezért nem bánom, ha éjjel is eszik még. Akkor legalább biztosan eszik, nem tereli el minden más a figyelmét.
Nappal áttért néhány napja a két alvásra, kétszer egy óra tudniillik.
Friss élmény, hogy egy hét különbséggel brutálisan (ám nem szándékosan) megharapta mindkét tejadó forrását. Nagyjából 2-3 nap alatt gyógyultam, addig az aktuálisan sérült mellből csak (nem fájdalommentes) éjjel-nappali fejéssel nyertem ki a tejet, ami által átesett a cumi-tűzkeresztségen a gyermek. Gond nélkül. Úgyhogy legalább annyit profitáltam a horror élményből, hogy mostantól akár már kimaradhatok este is, apa meg tudja etetni előre lefejt tejjel.
Egy átlagos napi étkezések: 8-9 körül gyümölcspép, 11-kor szopi, 2 körül főzelék, 5kor uzsonna szopi, ha korábban van, akkor 6 körül apával tejpép vagy rizspép, majd 8kor altatási szopi.
Kap már többféle szilárdat is, az általam megkezdett gyümölcsöket mindig élvezettel csócsálja, kap nasiként kölesgolyót, bulátát, babakekszet.
