Nagyon feltöltődtem a múlt hétvégén. Szombat este Lacikánál gyűltünk össze páran bográcsozni, én ugyan elég sok időt töltöttem bent a házban vízszintben, de szórakoztatott Adrienn, legalább két órát csámcsogtunk a terhességen, ő élvezettel mesélgette az ő két terhességének és szüléseinek történetét, és közben próbált megnyugtatni engem. Egész jól ment neki, nem kizárt, hogy azért is, mert mintegy mellesleg szülésznő. Megtapogatta a hasamat, amikor épp keményedett az alja, mondta hogy ez természetes, ne aggódjak miatta. Eközben a fiúk odakint nagyon vidámra itták magukat, rotyogott a bográcsban a gulyás, nyíltak a sörök, csúsztak a vodkák, Fül keverte a zenét hátul magában, és már régen láttam ilyen felszabadultan bulizni, előre hallatszott, ahogy hangosan kiabálva énekel, táncol, és amikor ránéztem, mit is csinál, engem is megtáncoltatott, rám is átragadt a széles jókedve.
Vasárnap pedig Krisztáékhoz voltunk hivatalosak, akik olyan csodaszép helyen és gyönyörű házban laknak, hogy már maga a környezet is megalapozta az oldott hangulatot, de velük egyébként is csak úgy repült az idő. A mesekertjükben ücsörögve beszélgettünk sokat, finom salátát és húst szolgált fel a nagypocakos házigazdánk, a kislányuk egészen hamar megkedvelt minket, és seperc alatt teljesen otthon éreztük magunkat. Krisztával szívhangokat is hallgattunk, nagyon meghitt pillanatok voltak, ahogy egymás mellé kiraktuk a pocakjainkat, és keresgéltük az ő picilánya, meg az én Matyókám szívhangját, és a 4 éves nagylánya is élvezettel hallgatta a fantasztikus dobogó hangokat, amint megtaláltuk. Közben Fül kicsit dolgozgatott is, bútorügyi megbeszéléseket folytattak a fiúk, amíg mi elvarázsoltuk magunkat az Angelsounddal. Olyan észrevétlenül elszaladt az idő, hogy már majdnem sötétedett, mire hazaindultunk - csak hab volt a tortán, hogy a budai rakparton autóztunk végig hazafelé, az álomszép koraesti napsütésben.
Ma reggel pedig nagy csokor orgonával jött haza a kutyasétából az én drága férjuram, az egész házat belengi az illata, imádom. Az orgonát is.
