Anyám hozza a szokásos formáját, én meg hangulattól függően agyvérzést kapok tőle, vagy kiröhögöm. Ezek épp a viccesebb pillanatok:
Turkált nekem jóanyám egy szuperjó szaténruhát a hugi esküvőjére. Felpróbáltam, majd kivonultam bemutatózni neki. Szemét összeszűkítve méricskélt egy darabig, majd kibökte:
- Hát jó-jó, nagyon csinos és jól áll... csak a hasad húzd már be! - ahogy kimondta, rájött a bakira, és hatalmasat röhögtünk.
Ma meg rábeszéltem, hogy jöjjön el velem a bababoltba, segítsen válogatni, gondoltam biztos élvezne egy ilyen nagyis programot, hogy az unokájának vásárolgatunk ezt-azt... mégpedig minél több ezt-azt, mert nekem nagyon ritkán adódik lehetőségem eljutni bababoltba, és egyre fogy az idő. Hát nagyjából az üzletbe lépés pillanatában megbántam, hogy rávettem erre. Akármire tettem rá a kezem, rögtön elhúzta a száját, forgatta a szemét, hogy úristen micsoda drágaság van itt (minden olcsóbb volt, mint pl Pesten), és ezzel inkább még várjunk, ezt majd inkább máshonnan szerezzük be - a 2000 Ft-ra leakciózott fürdetőkádat egyenesen megtiltotta hogy megvegyem. Ezt látva nagyon határozottra vettem a figurát, és amit valóban meg akartam venni, azt már az eladó pasinak oda is raktam a pultra, hogy akkor ezt kérem (annyira ismerem anyámat, hogy ezt már nem akadályozza meg). Mint kiderült, a kádat azért nem vehettem meg, mert a piacon 1500-ért is lehet kapni - na akkor tényleg dühös lettem, mert a piacra aztán végképp nem lesz ideje és energiája senkinek sem kimenni, és egyébként sem ér meg ennyi macerát az a nyomorult 500 forint... Bosszúból még bementem a pelenkaboltba nélküle, és otthagytam még egyszer annyi pénzt, mint az előző üzletben. Hazaérve füstölgött még egy darabig, nekem szegezte a kérdést:
- Nem értem, mi a fenének akartál egyáltalán elcibálni a bababoltba, ha semmiről nem hagytad magad lebeszélni...?!!
Az ééén anyám...
