Nagy családi bővülködés

Mindig kihasználom, ha itthon van Dzsipóm, és ilyenkor kiszaladok boltba, vagy én viszem el a kutyát sétálni, kicsit felfrissül az agyam a pár perc kiruccanások alatt, és máris nagyobb türelemmel és megértéssel viseltetek a mini bömbölde iránt. Tegnap este is épp nyűglődve hagytam itthon az apjával, elmenőben mondtam, hogy énekelgessen neki, mert azt nagyon szereti, sokszor úgy nyugtatom meg én is (reminder: listát kell írnom a dalokról, amik csak úgy a semmiből előjönnek, ének órai élmények, rajzfilm betétdalok stb.). Visszatérve még mindig elég nyűgös volt a picur, persze éneklést nem hallhatott apjától, mert: "Picikém, az a baj, hogy én csak olyan kortárs műveket ismerek, mint pl a 'Mért kiabálsz kicsike? Mi bajod van?' című". Na innentől nem is erőltettem az éneklés témát, viszont jót rötyögtem.