Rengeteg írnivalóm van, és hanyag disznó vagyok, amiért eddig nem teljesítettem a dokumentálási kötelezettségemet.
Természetesen a gyermek nő, mint a gomba. Még annál is jobban, mert már most 70 centi. Nagyon hosszú fiúcska, és vékony továbbra is, bár a hízására nem lehet panasz továbbra sem. Ő jobban szeret vertikálisan gyarapodni. November második felében átfordult hasról hátra, azóta nagyon sokszor csinálta a mutatványt, ami fordítva még nem megy egyelőre, de rá is ér vele. Addig se kell túlzottan aggódnom, hogy lehempergőzik az ágyról, amíg kimegyek pisilni.
November 21-én nevetett először igazi babanevetéssel, addig csak vidám kurjongatások voltak, de ennél szebb hangot tényleg nem hallottam még, akármilyen nyál is vagyok. Ja apropó. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy érzelgős-szentimentális típus, sőt elég szarkasztikusan és finom arroganciával kezeltem az olyan típust korábban. És nem tartottam elképzelhetőnek, hogy én mindenféle csillagomnak meg kincsemnek nevezzem majd a saját gyerekemet. Hát pedig ezek még a legenyhébb tutujgató kifejezések, amiket alkalmazok, ha megkívánja a szitu. És elég sok ilyen szitu van. A legcifrább természetesen akkor, amikor keserves könnyeket hullajtva ordít a poronty, mert mondjuk fáj az ínye, és próbálja mindkét pici öklét beletuszkolni a szájába, hogy enyhítsen a fájdalmán. Annyira elveszett tud lenni, és olyan elképesztő dolog, hogy a legnagyobb tragédiáját is enyhíteni tudja, ha megkapja a cicit - vagy ahogy mostanában hívjuk, a "kábszit". Iszonyú jókat röhögünk rajta, hogy amint rácsatlakozik a tápra, annyira átszellemülten koncentrál a cuppogó-szívó munkálatokra, hogy közben a félig nyitott szeméből majdhogynem csak a fehérjét látni.
Visszatérve a babanevetésre: az első alkalom után hetekig nem hallatta újra a kacajt, hiába bohóckodtam hülyére magam. Először az esti babamasszázs közben volt az esemény, a "repülnek a madarak, csattog a szárnyuk" című karhajtogatós mutatványkor. Aztán tegnap, amikor épp Lacika is nálunk volt, újra hallhattuk, amikor én fektemben az alsó lábszáramra hasaltattam, és úgy reptettem a picurt. Ezt mindig is nagyon szerette, feszt vigyorog közben, valamiért nem esik le neki, hogy mindeközben ő hason fekszik, amit egyébként annyira úúútál. Élvezi továbbá azt is, amikor az összes általam ismert jellegzetes állathangot bemutatom neki. És úgy egyébként is sokat vigyorog, apja szerint ha engem meglát, akkor mindig fülig ér a szája (naná, ő nem látja a hullámvölgyeket napközben). És a fürdetés is nagy buli, már a törölközőbe bugyolálás is balhémentes lett.
A 4 hónapos státuszon 69,5 centi volt és 6420 gramm. Két oltást kapott, randa bökést mindkét combjába, de bámulatosan tökös volt a gyermek, az elsőnél meg se nyikkant, a másodiknál felsírt, ölbekaptam, és három másodperc után már a képeket bámulászta a falon, még vigyorgott is.
Mi van még... már szépen nyúl a játékok után, a Porciéktól kölcsönkapott játszószőnyegen fekve egész sokat el tud lenni magában, és dumálgat a nagy giccses pillangónak, meg Züminek, aki amúgy szintén pillangó. És nemcsak nyúl a dolgok után, hanem már meg is fogja őket, és azon nyomban tömi is a szájába. Van egy ciklámen buzogány alakú csörgő, azzal nagyon vicces, olyan mintha mikrofonba szeretne produkciózni valamit a pindur megasztár.
Úgy tűnik, eléggé szeretne már ülni, amikor a combomon végigfektetem félig ülő-fekvő pózba, folyton emelgeti előre a fejét, mintha ücsörögni akarna már. Amikor meg szopi után még a kanapén ülve próbálom büfipózba rakni a vállamra, akkor szabályosan állni akar az ölemben, úgy kell levennem a lábáról szó szerint.
Az alvás továbbra is mumus, bár inkább már csak nekem. A gyereket annyira nem hatja meg, hogy éjszaka háromszor ébreszti az anyját, aki szeretne 4-5 órát egyhuzamban aludni, de ez 4 hónapja nem jön össze. A kisded így is kipihent és boldog. Úgy 3-4 hete kezdte viszont azt, hogy már egyedül is elalszik a kiságyában. Szóval az altatással mostanra már alig van probléma, legalábbis este egyáltalán nincs. De utána már nem kényeztet azzal, hogy éjfél utánig alszik egyhuzamban, már 11-kor követeli a kaját. Aztán 2-kor és 4 után is. Talán majd ha hozzátáplálást is kap megoldódik a problémánk. Egyébként egész meg lehet szokni, főként mert általában eltalálja, hogy mikor alszom én is éberebben, és akkor nem úgy kelek ki reggel az ágyból, mint akit agyonütögettek. Ó igen, még egy újdonság, hogy kb 2 hete nem velünk alszik az ágyban, illetve legtöbb esetben sikerül abszolválni a visszarakást a kiságyba, minden jel szerint nyugodtabban alszik úgy - az utóbbi időben már néha óránként kelt, nagyjából ahányszor megmozdultam mellette, amikor köztünk volt, na az nem volt mókás.
Megvolt az első Mikulás is, persze még nem csináltunk nagy faksznit belőle, de aranyos volt a mamájától kapott rénszarvasos rugdalózójában, amit a mikulásos jógaórára adtam rá. Sok karácsonyi dalt hallgatunk már most is.
