Nagy családi bővülködés

Nem hittem, hogy eljön az a nap, hogy szó szerint nem vagyok képes egyedül kicserélni a gyermek pelenkáját, de ma ez is megtörtént. Néhány napja annyira ráérzett a hasrafordulás ízére a csimpi, hogy nincs az a hely vagy helyzet, ahol ne akarna a hátáról hasra hemperedni. A játszószőnyegen persze csak ott, ahol épp a híd egyik rúdja útját állja, úgyhogy nagy nyafogás és nyűglődés közepette kell segítenem. Tegnap szopi közben is elkezdett lefelé forgolódni, és persze altatásnál is, ahogy beteszem az ágyába a szokásos félhanyatt-féloldalas pózba, azonnal elkezdi hasra küszködni magát, hason márpedig köztudottan nem alszik soha, úgyhogy ha nem akarom hogy éber nézelődés majd nyűglődés legyen a jól előkészített alvásprojektből, akkor egy darabig őriznem kell, és igény szerint visszafordítgatni, lebilincselő szórakozás ez.  A pelenkázón sem szabad otthagyni egy pillanatra sem, mert bármikor befordulhat az ágyába (ami nem biztos, hogy csont nélkül sikerülne...). És annyira kitartóan és makacsul próbálkozik a hasra fordulással, hogy konkrétan és erővel birkóznom kell vele, és ma először még úgy sem tudtam abszolválni a műveletet. Úgyhogy az épp mosdószerelő főszakiskodó férjemnek kellett szólnom, hogy fogja le, amíg én felrántom rá a pelust. Van ereje a törpnek.