Most már nem tudok pontosan számolni heteket, mert a hétfői babamozin (4 napja) azt mondta a szonográfus hölgy, hogy érettebb ez a Matyó, mint állítom. Namármost én nyilván azért állítom ezt, mert az összes doki meg védőnő az utolsó mensimet veszi alapul a számításhoz, a ciklusomat meg nem. Márpedig nekem rövid a ciklusom, vagyis az átlagnál hamarabb lehetett az a fogantatás. Szóval gyanítom, hogy már a 18-as karikát is kitehetjük, pedig szabály szerint 17+3 hetes vagyok.
Körülbelül 4-5 napja pedig már érzem is a motyorgó matyókánkat. Boldogságos élmény volt mindkettőnknek látni is a babamozin, mennyit ficereg a kis fütyis, Fül meg is lepődött, nem akciófilmre számított, hanem valami diavetítésre maximum. Azóta pedig lokalizáltam a picurt, és egyre többet érzem azt a kis rendszertelenül jelentkező lüktetés érzést, vagy inkább mintha finoman megpöckölne belülről. A hasam is szépen növöget, mindig rácsodálkozom, eddig főleg este volt látványos, de ma például már reggel is olyan megnyugtató volt, hogy már háton fekve is érezhető a hupli. Napközben többször szokott szurkálni a hasam, főleg helyzetváltoztatásnál, már tudom, hogy ez azt jelenti, nyúlnak bent a dolgok, hogy helyet csináljanak az egyre nagyobb Matyónak.
Mérlegre nem nagyon szoktam ráállni, a legtöbb anyával szemben én azért nem, mert sovány vagyok még mindig. Próbálok sokat és sokszor enni, mindig beépíteni zöldséget-gyümölcsöt is az étrendbe, de az alkatomról senki meg nem mondaná, hogy babát várok.
16 napja tiszta vagyok, teljesen panaszmentes. Kicsit bátrabb is vagyok, de csak annyira, hogy már naponta autókázunk valahová Füllel, van hogy csak a műhelyhez visz be, hogy ott üssem el nettel-tévével-rejtvénnyel a napot, de már elkísérem néha bevásárolni is, vagy bankba, kutyasétára.
Fehér-színtelen folyást tapasztalok, mióta abbahagytam az összes feldugdosós gyógyszert, de emiatt nem aggódom, úgy döntöttem. Jövő héten találkozom Ágidokival, megemlítem majd neki. Már csak Femibion 400-at, magnéziumot és C-vitamint szedek.
Fülön azt érzem, hogy a babamozi óta közelebb került az egész babatémához, és ennek borzasztóan örülök. Nem akartam egyáltalán siettetni őt, erőltetni például pocaksimit, és nem is sűrűn beszélgettünk a tervekről. De hétfő óta úgy köszönt reggel, hogy csók Pityóka-Matyóka! És néha hozzáteszi a hasamra mutatva, hogy kettő az egyben - jól jártam! Boldogok vagyunk igazán. Lassan-lassan én is kezdek megszabadulni a kóros aggodalmaimtól.
