Ma reggel történt meg először, hogy az apjának is kiköszönt Matyóka. Néhány napja már egyre erősebben érzem a rúgásait a hasamra téve a kezem, de eddig csak nekem mutatta magát a picur. Olyan fura és mégis olyan megnyugtató és örömteli érzés, nagyon szeretném Fült is minél jobban bevonni ebbe, hogy ne érezhesse kívülállónak magát egy percig sem. Bennem történik ez a sok csudadolog, de a buborékunkba ő is beletartozik.
Matyóka tehát sokat ficánkol, velünk ellentétben, akik húsvét vasárnap lévén majdhogynem egész nap az ágyban lustálkodunk, mert ez esik jól, és mert odakint az időjárás sem csábít nagy akciókra. Sötét, szürke és nyálkás a külvilág.
Tegnap este pókereztünk a szokásos csapattal, Zulk is hazajött Dajcslandból. Jókat nevettünk, a többiek kellemesen becsíptek, én meg jól szórakoztam rajtuk, mielőtt kidőltem éjfél körül, engem nem pörgetett a vodka ugyebár. Most már a srácok is rácsodálkoztak, hogy mennyit nőtt a hasam, rég vártam már erre.
