Nagy családi bővülködés

Még mindig egy tündér. Giccses vagy nem, nekem mindig megmelengeti a szívem, amikor az apja is tündérbogyóként emlegeti, csak a picurnak szóló, szerelmes mosollyal.

 Persze van akarata is,  bámulatos hangerővel képes kifejezni. A legújabb az arzenálban, hogy térdre vágja magát (pl ha megakadályozzuk, hogy nyolcadjára is felmásszon az etetőszékére, ahonnan lemászni nem, maximum esni tud), és keserves nyivákolás közepette óvatosan a földre helyezi a homlokát a drámaibb hatás kedvéért. De miután nem szokott vele célt érni, viszonylag hamar abbahagyja, és rábeszélhető valami más mókára.

 December óta már szaladni is tud. Ha az idő nem engedi, néha csak a folyosón megfuttatom, ahol azért mindig van valami érdekesség – ha más nem, bekukkant a szépségszalonba, ahol mindig tárt karokkal várja a teljes szépítőszemélyzet. Most már a zárt ajtó sem akadály, lábujjhegyről eléri a kilincset – a bejárati ajtónkat azóta mindig retesszel is zárjuk.

 Minden nappal egyre több szót tud, és a régi szavakat is lassanként csiszolgatja. A „bem”-ből a napokban lett tiszta NEM például. Előkelő helyen áll a népszerűségi szólistán. A teljesség igénye nélkül újabb szavak: Süsü, szarvas, sárkány, sün, templom, Brigi, Andris, pillangó, „apájé”, traktor,szem, orr, száj, cici, pupu, szörp, táptá (tápszer), béka (tökéletes ejtéssel), víz, horgony, sziget, bálna, polip, rák

Imádja a játszóterezést, hinta, mászóka, csúszda, minden jöhet. A kismotort még most sem igazán szereti, néha felül rá, de nem érzett még rá a hosszabb távú motorozás ízére.

 Az olvasás mánia fokozódott, gyakorlatilag órákat tud eltölteni mellettünk ücsörögve. Nemcsak tud, hanem ez minden vágya – első dolga a nappaliba érve, hogy a könyvespolc alatt ágaskodva kiabálva követelje, hogy vegyünk le neki könyvet. És nem ám akármilyet, már válogat, ad hoc dönti el, mihez van kedve, a tegnapi kedvenc ma egyértelmű Bem. Amit végül kiválaszt, azt hangos „Vöö”-vel jelzi. A vöö tudniillik például igent is jelent. Ezen kívül általános parancsszóként is funkcionál, odahozza nekem az adott könyvet, felül mellém, és ha neadjisten nem oda figyelnék, akkor dugja az orrom alá, mondván Vöö!! (értsd: Csináld! Most!).

 Annyi változott, hogy ezt most már az apjával csinálja napközben, mert Ada (én) december közepén visszament dolgozni. Apa marad vele otthon szeptemberig,amikor kezdődik a bölcsi.

 Most nagyjából 12 kilót nyom, és 85 cm magas, ez ügyben a 17 hónapos átlagérték felső határát veri. Már most hosszú és persze vékonka, bár mostanában kissé vaskosodásnak indultak a tagjai, kis pocakja is van. Szépen eszik továbbra is, reggel 3 deci tápszer csúszik le, este 2,5. Gyümölcsök közül mindent imád, az általam főzött meleg ebédet és a bébiételt ugyanúgy szereti, és jóízűen falja. A szendvicses vacsorával szoktak gondok akadni, vagy a kenyeret, vagy a felvágottat újabban bojkottálja, néha csak a csemege ubit hajlandó tömni magába.

Bár a világosszőke hajacskáján még most is áttetszik a fejbőre, azért egyre dúsabb a „hajkorona”, hátul édesen kunkorodik a "hosszú" csibehaj.

Elég szépen alszik, 8 után fekszik, 7-8 között kel, maximum egy megszakítással, de akkor is hamar visszaaltatjuk (ha egyáltalán fel kell kelni hozzá). Ebéd után 2-3 órát is alszik jobb napjain, de a minimális 75 perccel is kihúzza estig.

A lába 22-es. 13 foga van, a második szemfoga készül kibújni most.

A múlt hét látlelete: 

1. Vendégségben játék közben - szélvészként suhanás közben idegen lábfejben megbotlás, idegen építőelemre arccal ráesés. A halványzöld színben játszó folt az. 

2. Azonosítatlan körülmények között szerzett sebesülés.

3. Szőnyegpadló arccal feltörlése, nyuszis kismotorról orra (szájra) esés után. A képen nem látható hozadék: kicsattant, vérző ajkak és íny (viszonylag hamar gyógyultak).

4. Ágy szélének lefejelése. 

A 4-es pont után mind tudni véltük, hogy ez csak egy peches hét lehetett, szerencsére már vasárnap volt, hétfőn mindenki örömére tiszta lappal indulhattunk, egy fényesen tündöklő, reményteljes hét várt ránk.

Hétfő: a jóga órán szokatlanul nyűgös volt. Ebéd után 40 perces alvás következett, majd sírás-nyűglődés. 38 fokos lázat mértem. Éjjel háromszor ment fel a láza, egyszer hűtőfürdőztünk.

Kedd: a lázhoz brutál hasmenés is társult. Délben újra 39,5 fokos láz, hűtőfürdő. 

Szerda: lázmentesen, de továbbra is hasmenéssel. Dokilátogatás, most először végigordította a vizsgálatot.

Csütörtök: hajnalban 3 órán keresztül nem hagyták aludni a hasgörcsök, ez idő alatt háromszor kellett fosis pelenkát cserélni. De a kedve nagyon jó volt. 

Péntek: végre úgy tűnt, a hasmenés is ritkul, mentünk a mikulás-járattal egy kört - a Mikulástól kifejezetten fél az én bátor és jól szocializált fiam. Esélytelen volt a Télapóval közös fénykép. 

Szombat: a reggeli mikuláscsokiból evett 3 falat után délelőtt nagy piros kiütések jelentek meg az arcán. A kalciumtabletta és Fenistil gél ellenére délutánra a szeme is bedagadt. Rohanás a Bethesdába. Fenistil cseppek helyszíni beadása után úgy vártunk fél órát, hogy a kórházba felvétel réme lebegett a fejünk fölött. Amennyiben nem hatnak a cseppek fél óra alatt. Szerencsére hatottak, mostanra elhalványult szinte teljesen az arcáról a pirosság, még a szeménél van kisebb duzzanat, de hamarosan annak sem lesz nyoma.

Vasárnapra nem tervezek bejegyzést. 

Már lefutott halandzsa: fákáó, fákáó, f'káó!! 

Aktuális halandzsák: digidigidigidigi, dugudugudugu, 

Szavak, amiket naponta négyszázszor biztosan hallok: cica (jelek szerint bármilyen tárgyon fel tudja fedeznia macska formát, a hangszórótól a csíkos füzetig bármin), PomPom (amint csak a számítógép felé pillantok, már követeli, hogy tegyem be a 100 folk celsius Pom-Pomját).

Napirend 15 hónaposan: 7 és 8 között ébresztő (általában teljesen átaludt éjszaka után). 8kor tápszer. 10ig szüttyögés, olvasás, játék. 10kor gyümölcsevés, ha nincs étel, főzök. 10.30-tól 10.45ig játszótér. 12.00 ebéd. 12.15-30 között elalvás. Alvás mostanában 1 és negyed órától 2 óráig terjedhet, a 2 óra nagyon ritka. Délután változatos program, vagy jön hugi, vagy mi megyünk vásárolni, játszóterezni, Szaszáékat látogatni. 17.00 uzsonna. Utána már sötét van, itthon lazulás, apavárás. 19.00 vacsora. 19.45: fürdés. Legkésőbb 20.30-kor alvás tápszer után. 

Megkapta a 15 hós oltást, apa és hugi vitte, én épp ágynak estem. Hős volt most is, kb fél perc sírás után már hangosan demonstrálta, hogy milyen állatokat ismer fel a fali képekről. 

Szombat este először mozdultunk ki társasággal én is és Dzsipóm is, tesómék vigyázták Matyókám álmát. Minden rendben ment, egyszer felsírt, Giba megnyugtatta egy perc alatt, és már aludt is tovább. Ez az akadály is zökkenő nélkül pipálva! 

Donát Armand 14 hónaposan kérésre már kiviszi maga után a pisis pelenkát a peluskukába. Továbbá ruhateregetésnél akkurátusan adogatja anyjának a ruhadarabokat. Nagyjából háromszor olyan gyorsan, mint amilyen tempóban ki tudom őket teregetni, na dehát egy anya se lehet tökéletes ugye. 

Főzés közben - mármint az én főzésem közben... mármint nem ő főz engem, hanem én főzök, de nem őt -  kínos alapossággal veszi szemügyre az összes elérhető eszköz (merőkanál, habverő, fakanalak, krumplinyomó) tisztaságát, majd ha átmentek a teszten, akkor az ütésszilárdságukat is próbának veti alá a járólapok hathatós és hangzatos segítségével. Ezt követően már csak az ízpróbán kell átmenni a kérdéses konyhai eszközöknek. Ha ez is megvan, tényleg zöld utat kapok a használatukra - miután összeszedtem őket a kutya fekhelyéről, vagy a cipőszekrényből. 

bögre, fakanál, csésze, fa, odú, motor (=brummbrumm), polip, bagoly, haj, hajcsat, anya, távirányító, virág, ebéd, ablak, tente, lapát, kanál, csizma, néni (kb úgy hangzik, h glünglün), bácsi

Jár a gyermek, nagyjából szülinapja után 2 héttel kezdett el lépegetni, mostanra pedig már majdnem maratonokat fut, de legalábbis a folyosón már végig tud jönni az ajtónkig. Illetve most már kezd a kétlábon járás lenni az elsődleges közlekedés. Nagyfiam. 

Szókészlet a teljesség igényével: lámpa, hinta, baba, apa, hapci, busz, párna, papucs, cipő, cica, hajcsat, telefon, tedd le, béka, virág, labda, nem-nem (bem-bem), prokudent (keresztmama okossága), táska, sárkány, banán, kifli, gomb, pupu, csúszda, galamb

Hangokkal beazonosított állatok: kutya, egér, kacsa, malac, boci, maci, hal, kígyó, ló, oroszlán, majom

Rámutatással beazonosított testrészek: fej, szem, száj, orr, fül, pocak, kéz, láb

Ma először nem aludt délelőtt (7 órai ébredés után). Játszóterezés után hazajöttünk 11 körül, megpróbáltam letenni, de 11.45-kor sem aludt - akkor kivettem, megetettem nagy adag főzelékkel, és visszatettem. Lassan másfél órája alszik, most épp nagyon szorítok annak, hogy még húzzon rá, és estig kibírja újabb alvás nélkül. 

Két hete nem szopik. Egyre kevesebb lelkesedéssel fogadta el már, és akkor is félgőzzel evett ciciből, majd követelte a tápszert. A balatoni nyárbúcsúztató hétvégénken döntöttem el, hogy akkor ezennel lezártuk a szopi-fejezetet. Egyetlen szava sem volt a döntés ellen, ezt nevezik békés leválásnak azt hiszem. 

Tökéletes nap volt, remélem a kis maki is elégedett volt a körülötte forgó világgal. 

Kezdjük azzal, hogy 6.11-kor ébredt először (előfordult már ilyen teljesen hivatalosan átaludt éjszaka, de a megszokott az az, hogy 5 óra körül ébred szopizni, aztán még visszaalszik, jó esetben 7-ig), nagyon vidáman, mondjuk ez nem ritkaság hálistennek. Dzs is lustálkodott még kicsit velünk, és a közös ágyban fetrengés közben felolvastam Janikovszky Évától az Örülj, hogy fiú című könyvecskét-versikét. Nem túl giccses, nem az a direkte bőgésre játszó iromány, inkább nagyon aranyos, és találó. Persze néhányszor mégis meggyűltek a könnyek az anyaszemben. 

Ja apró szépséghiba mégis akadt: reggel észrevettem, hogy a nemrég használt Pampers Sleep&Play pelus csúnya kiütéseket okozott Matyókám fenekén. Sebtiben beszereztem a megszokott aldis pelust, aztán hagytam egy ideig pucéran mozgolódni a lakásban, hadd szellőzzön - további haszna pedig az volt, hogy megtudhattam végre, hogy a gyermek nagyjából 1 óra alatt négyszer is tud pisilni, elég tisztes mennyiségeket. 

Délelőtti alvás és ebéd után rögtön indultunk is a nagy kánikulában apához busszal. Nos talán ez a kaland sem tartozik a nap fénypontjai közé, de túléltük. Dzs elénk jött egy meglepi-szélforgóval - csimpikénk nagy kedvence, a nagyapjától kapott példányt nemrég használhatatlanná gyötörte -, és indultunk is a Népszigetre, ahol makifej először láthatott életében kecskéket, tyúkokat, kakasokat, alaposan megszemléltük őket. Aztán sétálgattunk még, hogy megaludja a délutánit is, amit mi kihasználtunk, és kiültünk sült krumplit eszegetni zérósörrel az ottani sörözőben. 

Alvás után jött a főattrakció, az újpesti játszóház. Ami nekünk is meglepetés volt, hogy Matyó zsenge korára tekintettel teljesen ingyen vehettük igénybe a játszóházat. A szülinapos pedig lubickolt a rengeteg játékban - kedvence a labdatenger volt, azt se tudta hirtelen, melyiket markolja fel és dobja arrébb. A gumicsacsinak is nagy sikere volt, meg a Frédibénis autónak, amiben most még csak mi tologattuk, de ő bőszen tekergette a kormányt közben viruló arccal. Úgy másfél órát töltöttünk el ilyen nagy vidámságban ott, szinte mindent megvizsgálva, ami egy picurnak érdekes lehet ott.

Játszóház után megcéloztunk egy fagyizót, ami várakozáson felüli volt szinte minden tekintetben. Rögtön a bejárat előtt egy ingyenesen működtethető kismozdony várt minket, Matyó először ült ilyesmiben. A fagyiválaszték elképesztő volt, és pont annyira finomnak is bizonyult, amit végül kiválasztottunk. Bár a terasz közvetlenül a forgalmas Váci út mellett van, olyan burjánzó zöldnövényzettel kerítették el, hogy a zajt leszámítva tényleg nagyon relax hangulatú lett az eredmény. A szülinapos javarészt az asztal tetején ücsörögve, és feszt vigyorogva majszolta el két tölcsérét.

Hazaérve még rendes felköszöntésben is része volt, szülinapi lufival, csákóval, gyertyás muffinnal, éneklő anyával, ajándékkal. A muffinevés elsőre keserves sírásba fulladt, amit nem igazán értettünk - talán mert sosem evett eddig ilyesmi állagú, ilyen édes dolgot...? De aztán ahogy látta, hogy mi is jóízűen eszegetjük, ő is tovább majszolta, bár a fele így is a kutya martalékává vált, a szabályszerű mócsingolásnak köszönhetően. 

Drága kisfiam, legyen mindig ennyire önfeledt és boldog a szülinapod!! 

A nemhivatalos, úgynevezett előszülinapi zsúrt Nyíregyházán tartottuk meg a családdal, Ibivel és a lányokkal.

Matyóka természetesen el lett árasztva ajándékokkal. Tologatós bohóc, szirénázós tűzoltó autó, zenélős-készségfejlesztő fényképezőgép, mondókáskönyv, homokozókészlet, gyűrűtorony békafejjel, fa kirakók, nyálkendők, és még sok más, amivel a hazaútra púpra pakoltuk az autót. 

Megkapta az első bili-székét, az első kismotorját is mamától. 

Mi megrendeltünk neki egy hajós répatortát a Görömbei cukrászdából. Volt pogácsa, gyereknasik, lufik, szerpentin, buborékfújó. Mi a kiscsaládunkhoz híven horgonyos pólóban feszítettünk - Don Zsutól kapott egyet nemrég, mi pedig a héten végre eljutottunk shoppingolni, és "véletlenül" mindketten egy-egy vasmacskás pólóval tértünk haza. 

A torta-ceremónia természetesen Halász Judit aláfestéssel zajlott, én meg nagyon elérzékenyültem - a rongyosra csépelt Boldog-boldog-boldog-születésnapot még sosem bírt ekkora jelentőséggel nekem, mint most, amikor az én saját kisfiamnak énekelhettem. 

Még csak mi értjük a Matyónyelvet, de az biztos, hogy nagyon erősen próbálkozik már kifejezni magát verbálisan. 

Mostani szókészlet: váuvá = kutya (és még legalább 8-10 más állat is váuvá); fffúúúú = ventillátor, forró étel, szél; áppá = apa (de még nagyon ritkán halljuk tőle); bábá és változatai: bábá = baba, babbá = labda, báppá = lámpa; buhh = busz, trolibusz; bummbu = autó, esetleg izé (meghatározhatatlan dolgokra is mondja, egyelőre kineveztem töltelékszónak); phuff = fal (értsd: a falba csúnyán be lehet ütni a fejed, nagyot puffan akkor... ). 

Továbbá néha több mint gyanús, hogy túl szépen mondja a Nemm-et ahhoz, hogy halandzsa legyen. Ma pedig mintha engem hívott volna a kiságyból, mikor beszorult a lába (ami mostanság mindennapos), azt kiabálta sírva, hogy Ámmáááá. 

Be tudja azonosítani magát, a "Hol van a baba/Donát" kérdésekre füligvigyorral mutogat a mellkasára. 

Halnyelven is beszél már, ha kedve van, szépen tátog, mint a halak. 

Néha táncolgat is manapság, asztalba kapaszkodva rogyasztgatja a lábát, közben fülig ér a szája. A zenélő helikopterre  pedig a fejét ingatja. 

Extázisba kerül mostanság a saját integetésétől, egyre vadabbul hadonászik a kezével, közben nevetve visong. 

Kapaszkodás nélkül ácsorog már, de még csak rövid ideig, kb fél perc a rekordja. 

11 és fél hónapos, elkezdett építeni is a játékaival, nemcsak rombolni tud már. A színes karikákat lelkesen ráhúzza a rúdra, a formaillesztő játékot is próbálgatja egyelőre segítséggel, de egyre ügyesebben, és a csészetorony sem csak felborulni tud már, miután anya felépítette, hanem Don is elkezdte egymásra rakosgatni őket. A labdát is imádja, gurítgatja maga előtt, ha kérem, felém is dobja/gurítja. 

Megvolt az első "komoly" sebesülés - a lavórban utaztattam, majd hagytam, hadd játsszon még benne, de hamar ki akart kászálódni belőle, de nagyot esett arcra, és kicsattant az alsó ajka, vérzett is. De még mindig kemény a kisfickó, hamar lenyugodott, csak kissé nyafogósabb volt, mikor válogatott tárgyakat dugdosott a fájó szájába aznap. 

5 napot volt nálunk apum, nagyon imádták egymást - strandoltunk Leányfalun, kirándultunk Vácra, nagyokat mókáztunk együtt, keresztanyjával is. 

A kanapén ülök, Matyó az ölemben ül, velem szemben. Én közben egy kézzel az egeret birizgálom, meg e-mailt olvasok, mer ilyen vacak anya vagyok, na. A gyermek azonban nem hagy elkanászodni, épp ébredés utáni széles jókedve van, gondol egyet, és nagy ívben kidől jobbra, hogy vigyorgó fejével kitakarja a monitort, és őt nézzem, vele foglalkozzak. Na nekem se kell több, már nem is olyan érdekes a nyamvadt képernyő, teli szájjal nevetek a kis bumburnyákon, és vele együtt, ő pedig a nagy derültségre való tekintettel újra meg újra félrehajol, anya pedig újra meg újra úgy tesz, mintha még mindig az internet érdekelné inkább, nem ez a kacagó kis kopifej. Jó má' nekünk!